Pódium


Kutatás közben egy köteg A/5-ös méretű, vékony, kopott, Pódium nevet viselő füzetke került a kezünkbe. Ahogy kinyitottuk őket, elénk tárultak az egykori diákok munkái, a régi iskolaújságok. Szinte minden témában alkottak. Több számban van interjú az igazgatóval, tanárokkal, néha még tanulókkal, például a főszerkesztővel is. Olvashatunk benne verseket, novellákat, sőt, ha elég szemfülesek vagyunk, akkor fellelhetjük az egy-egy tanárhoz írt "használati utasítást", néhányuk bioritmusát elemezhetjük egy grafikon segítségével, melyhez sokszor mókás leírásokat is kapunk. Kitölthetünk felettébb ravasz teszteket, szörnyülködhetünk a magyardolgozatokban leírt óriási szamárságokon és kissé félresiklott gondolatmeneteken, vagy nevethetünk a régi, fárasztó vicceken.


Ezeknek köszönhetően igen népszerű lehetett az iskolaújság, bár egyik rovatukban arra is felhívták a figyelmet, hogy ha egy tanárral jóban szeretnénk lenni, akkor az óráján nem ajánlott a Pódiumot olvasni.


Az egyik fent említett teszt olvasható alább. Reméljük, sikerül kedvet csinálni, és lyukasórákban mások is szívesen fogják olvasgatni az olvasóteremben a régi Pódiumokat.


Teszt


Szeretettel köszöntöm Önt, és közlöm, hogy egy igen ravasz intelligenciatesztet fog megoldani.


1.Hány lába van a százlábúnak?
2.Ha egy krokodilt tartanál otthon, mivel etetnéd?
3.Hogyan vernél be egy szöget?
4.Mivel szoktad otthon öntözni a virágokat?
5.Miért kergeti a kutya a macskát?
6.Mit tippelsz, kifolyik-e a víz a lyukas vödörből?
7.Mivel repül a madár?

Értékelés: 14-35 pont: Gratulálunk! Az Önben levő kreativitás hozzásegíti az élet nehéz problémáinak megoldásához. Logikai készsége magas színvonalú, talán még a gimnáziumot is be tudja fejezni. Bár....



Tanulmányi út


Manapság már nehezen találni olyan diákot, akinek eddig nem volt köze valamilyen cserediák programhoz. Szerencsére iskolánkban igen széles választékban vannak ilyen utak. A 90-es években is volt már lehetőség ilyen utazásokon részt venni, az akkori iskolaújság, a Pódium is beszámolt különleges utazásokról, ezekből választottunk ki néhányat.


Kupper Zsófia 11.-esként döntött úgy, hogy az Egyesült Államokban kezdi az új tanévet. Első útja New Yorkba vezetett, majd onnan a végső állomása a család volt, akik befogadták őt egy évre. Az első két hónap borzasztó nehéz volt neki, mivel a kultúra, a nyelv, az emberek – tehát szinte minden - különbözött az otthonától. Iskolába reggel 8-tól délután 3-ig jártak, kivéve a kritikus első két hónapot, amikor senki nem értette őt és ő sem értett senkit. De a kezdeti nehézségen túllendülve kinyílt számára a világ. Örömére szolgált, hogy rajta kívül másik hét cserediák vett részt a programban, így nem csak az amerikai, de a mexikói, venezuelai és brazil kultúrákkal is megismerkedhetett.


Rex-Kiss Endre 10.-es korában négy hónapot töltött Dél-Afrikában. Endre remek vízilabdás volt, ennek révén sikerült kijutnia az országba. Beszámolója szerint az ottani iskolarendszer hasonlít az angol rendszerhez. Kötelező volt az egyenruha viselése, ami eléggé kellemetlen volt a 40 fokos hőségben. Az oktatás alacsonyabb színvonalú, mint itthon. Nem voltak felelések és dolgozatot is ritkán írattak. Az órarend is átlagos volt attól eltekintve, hogy néha becsúszott egy-egy szörf óra a tengerparton. A diákok többségben fekete bőrű diákok voltak. Az iskolai kollégiumokban nem a tanárok felügyeltek, hanem végzősökből álló rendfenntartó csoport. Ők figyeltek a kollégiumra és ők szervezték a bulikat is. Endre összességében nagyon érdekesnek tartotta az itt töltött időt és mindenkit bátorított, hogy ne féljen a kalandoktól, menjenek, lássanak világot.


A két történet akár napjainkban is születhetett volna. A cikkekből kiderül, hogy a 90-es években is érdeklődő, más kultúrák felé nyitott diákok jártak a Rákócziba, példájuk minket is ösztönözhet, hogy használjuk ki a lehetőségeket.